Sózunk mindent, amit a elénk tesznek, pedig nem kellene. Milyen hatással van a só a szervezetünkre? Most megtudhatjátok.

Kinek mi jut eszébe a sóról? A királykisasszony a meséből, aki azt mondja: Királyatyám! Úgy szeretlek, mint a sót!?, Vagy a sóbarlang? A sóba napokra, sőt inkább hetekre eltett füstölésre váró sonka? Karthágó, amit felszántottak és besóztak? Esetleg szép magyar anyanyelvünk, amely a viselkedésünket, habitusunkat a „be van sózva” vagy éppen a „sótlan” szavakkal is jellemezheti? Ez utóbbi esetben e két szó – besózva, illetve sótlan – jelentése, szimbolikája kicsit tükrözi a túlzott vagy éppen mértékletes sófogyasztás hatását szervezetünkre, táplálkozásunkra, ételeinkre. Mire gondolok?

Ha be vagy sózva, pörögsz

Milyen az ember mikor be van sózva? Nem bír nyugton maradni a fenekén (már elnézést a kifejezésért), izgatott, feszült, pörög mint mókus a kerékben, a „mókuskerékben”.

Nos, hasonló hatást vált ki a túlzott sóbevitel a szervezetünkre is. A vérnyomásunkat megemeli, a szívünket megpörgeti, mint singer a varrógépet. Aztán csodálkozunk, hogy előbb-utóbb e szervünk kimerül, elfárad.

Sótlan: nincs tűz, nincs izgalom

Ezzel szemben azaz ember, aki sótlan, az unalmas, hiányzik belőle tűz, a dinamizmus, ami részben izgalmassá teszi. És milyen az az étel amit – habár lehet, van benne só – mégis sótlannak érzünk? Nem tudunk érte lelkesedni, íztelennek érezzük, nem kapunk utána két kézzel, hogy még, még, még… A só tipikusan az a dolog, amit észre sem veszünk, amíg számunkra – ízlésünknek – megfelelő mennyiségben van az ételben, ám az már feltűnik, ha túl sós az étel, de még inkább, ha sótlan. Megtanuljuk szeretni a sós ízt, de higgyétek el kedves életmódváltók, kb. 1 hónap szükséges, hogy megszokjuk, és megszeressük a kevésbé sós ízeket. 

De tudjátok mit? Nem kell hinni nekem, még jobb, ha kipróbáljátok Ti magatok. Legyen ez a saját kihívásotok. Megéri változtatni! Különösen fontos, hogy figyeljetek a sózásra gyermekeiteknél. A fiatal életkorban kialakult ízlésvilág – minden értelemben – egész életünkre kihat.

Sajnos gyakran, már az étel megkóstolása előtt nyúlunk a sótartóért, és sózunk, sózunk mindent, de nemcsak mi, az élelmiszeripar is. És itt van a bibi. A sóbevitel kb. 75 százaléka nem a sózásból, hanem a kész- és feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából ered. Egy 2009-es vizsgálat szerint a felnőtt lakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint 1/3-áért a kenyérfélék, közel 1/4-éért a húskészítmények, mintegy 10 százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek.

Persze ez nem ment fel minket az alól, hogy amit csak lehet, mi magunk megtegyünk a sócsökkentés érdekében, akár az étkezések idejére a sótartó „likvidálásával”, akár a saját gyártású kenyér készítésével.

Van egy kis irónia ebben az ügyben

A sóra, azaz a nátrium-kloridra (NaCl) kis mennyiségben szüksége van a szervezetnek. Szabályozza a vérnyomást, a folyadékháztartást, szerepe van az ideg- és izomműködésben. Ironikus nem? A só alapvető szükségletünk, többek közt kell a normál vérnyomás fenntartásához, de ugyanazon só túlzott mennyiségben fogyasztva már magas vérnyomást (hipertónia), szívinfarktust, agyvérzést okozhat. A hipertónia, mintegy 2,5 millió embert érint hazánkban, tehát akárhogy számolom, mindegyikünk családjában van legalább egy közeli hozzátartozó, akinek a vérnyomása már nem a normál tartományban van, ha tud róla, ha nem. Ez a veszélyes kórság, azaz az emelkedett vérnyomás ugyanis kezdetben nem okoz jelentős panaszt, és ez félrevezető lehet. Ezért hívják a hipertóniát „néma gyilkosnak”, mert szinte észrevétlenül képes súlyos érrendszeri szövődményeket, szervkárosodásokat előidézni.

Függetlenül attól, hogy az adott só honnan származik – tengerből vagy sóbányából –, mindegyik só tartalmaz nátriumot, és egyedül ez határozza meg, hogy mennyire emeli a vérnyomást.

Durva számok jönnek

De mennyi is az ajánlott mennyiség, amelynek elfogyasztása nem okoz gondot nekünk felnőtteknek? Naponta maximum 2 gramm nátrium, ami 5 gramm konyhasónak (1 teáskanálnak) felel meg, és ebbe már minden benne van. A reggeli szalámis szendvics, a délben elfogyasztott húsleves, vagy éppen a sonkás-sajtos makaróni sótartalma is.

Csupán az érzékeltetés végett, egy átlagos magyar ember, kb. 12-17 gramm sót fogyaszt el egy nap, és ez sajnos a tények ismeretében nem is meglepő. Amennyiben eszünk reggelire egy db zsemlét (1,5 g só), megkenjük egy leheletnyi – 2 dkg – margarinnal (0,12 g só), teszünk a zsemlére 3 dkg sovány felvágottat, mondjuk csirkemell sonkát (0,72 g só), egy szelet – 2 dkg – sajtot (0,3 g só), eszünk hozzá egy nagy kazal friss salátát (hozzáadott sótartalom nulla), már is beküldtünk ezzel a visszafogott, közepes sótartalmú hozzávalókból összeválogatott szendviccsel 2,64 gramm sót.

És még csak a reggelinél tartunk! Ha van kedved, nézd meg ezt a táblázatot, hátha kedvenc kenyered, tejterméked sótartalmára is rábukkansz.

Nagyon sok kutatás bizonyítja, hogy a kevesebb sóbevitel hogyan csökkenti bizonyos elváltozások kockázatát. Többek közt erről, de sok más érdekességről, tudományos érvelésekről, hasznos infókról olvashatsz e témában, a „Stop Só” elnevezésű Nemzeti Sócsökkentő Program honlapján.

Következő posztunkban arról olvashattok majd, hogy hogyan is lehetséges a sómennyiség csökkentése.