A kiégés-szindróma immár nem valami „luxus”, ami csak a Big Boss privilégiuma. Gyakorlatilag minden munkavállaló érintet lehet. Ebbe viszont nem érdemes belenyugodni: tenni kell ellene. 

A modern, illetve a posztmodern korszaknak számos olyan jellemzője van, ami a mindennapokat jobbá, kényelmesebbé, az akadályokat a korábbiakhoz képest könnyebben leküzdhetővé tette. Ugyanakkor felütötte a fejét néhány olyan „mellékhatás” is, amit csak tudatossággal, önismerettel lehet legyőzni, illetve jobb esetben megelőzni.

A burnout-szindróma a korábbiakkal ellentétben immár nem csak az úgynevezett segítő foglalkozásúakat sújtja. Tehát míg korábban az orvosok, pszichológusok, szociális munkások, vagy egyéb egészségügyi dolgozók bírtak a szindrómára jellemző tünetegyüttessel, addig a kiégés tüneteivel bárki szembesülhet munkaterülettől és státusztól függetlenül. Napjainkban bárki veszélyeztetett lehet, aki folyamatos túlterheltségnek, a határidők szorításának van kitéve, illetve a kompetenciáival, stressztűrő képességével nem harmonizáló pozícióban, munkakörben dolgozik.

Régóta ismert a történet

Érdemes megjegyezni, hogy a közvélekedéssel ellentétben a kiégés legfőbb jellemzőit már a nyolcvanas években sikerült beazonosítani. Az viszont tény, hogy felgyorsult világunkban és a felfokozott elvárások következtében mind több, a kiégéshez vezető okot feltártak, s az előfordulás gyakorisága is megnőtt. Eszerint az érzelmi kiüresedés, a magánéleti és munkahelyi kapcsolatok leépülése, a saját kompetenciák és tudások megkérdőjelezése bárkinél megjelenhet. A kiégéshez vezető út többféle is lehet. Egyik leggyakoribb talán az, amikor a szervezethez új, agilis kolléga érkezik, aki átlagon felül próbál teljesíteni, túlzottan magasra teszi a lécet, irreálisnak tűnő célokat jelöl ki önmaga számára. Nem csupán munkahelyén tölt extrém sok időt, hanem feladatait – gyakorta a szociális és családi életének rovására – hazaviszi.

A rizikót növeli a szervezeten belüli esetleges akadályok leküzdésének nehézségei, a kitűzött célok nem teljesülése, a saját maga által támasztott elvárások kudarcba fulladása is. A tartós és magas munkahelyi stressz is a magasabb előfordulást valószínűsíti. Szintén magas a kitettsége annak a munkavállalónak, aki nem részesül támogatásban, visszajelzésben, elismerésben a munkáját illetően. Fontos: az elismerés ebben az esetben nem az anyagiakban mérendő, hiszen a szóban elhangzó dicséret – akár a többi kolléga előtt – erős motivációs erővel és védő hatással bír.

A tünetek: erre figyelj

A kiégésnek számos tünetei figyelhetőek meg. Az egyén visszahúzódóvá válik, elidegenedik a kollégáitól, lehetősége szerint kerüli a partnerekkel való találkozást. Megfigyelhető a negatív attitűd, a cinikus viselkedés. Megszaporodnak a dühösebb, ingerültebb reakciók. A kiégett munkavállaló teljesítménye is csökken, holott igyekszik többet dolgozni. A megszokottnál többet kávézik, illetve dohányzik, súlyosabb esetben megjelenhet az átlagosnál magasabb alkoholfogyasztás, illetve a szerhasználat is.  A korábban pontos munkatárs rendszeresen késik, ellenben korábban távozik a munkahelyéről. Gondot okoz számára a szabadidő eltöltése, képtelen kipihenni magát.  Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindennek komoly testi/fizikai megnyilvánulásai is megjelenhetnek, így az álmatlanság, a fejfájás, szív- vagy éppen gyomorproblémák tovább rontják az életminőséget. Az izomfeszülés, az immunrendszer gyengülése szintén előfordulhat. A kiégés végső esetben éles váltással, pályaelhagyással is végződhet.

Nem szükségszerű, lehetséges a beavatkozás

A kiégésnek nem kell szükségszerűen bekövetkeznie, maga a folyamat is hosszadalmas, így van lehetőség a beavatkozásra. Az önismeret magas védettséget adhat, hiszen ha a munkavállaló ismeri erősségeit és korlátait, nagyobb eséllyel küzd meg a nehézségekkel, elfogadja, hogy mind a siker, mind a kudarc sokszor általa nem befolyásolható tényezők függvénye. Nagyon fontos a munkahelyi stressz felismerése, illetve kezelése is. A pontos napirend, gondosan megtervezve a magánéleti teendőkkel, szintén a megküzdést segítheti. A jó családi- szociális-, és szakmai kapcsolatok szintén védőfaktort jelentenek, ahogy meg kell tanulni bizonyos esetekben nemet mondani is.

Az okos munkáltató pedig igyekszik olyan légkört, munkahelyi kultúrát és munkakörülményeket kialakítani, amelyek a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, probléma esetén pedig támogatást nyújt. A visszajelzés, az munkavállaló motivációinak és kompetenciáinak a figyelembevétele, adott esetben a döntési szabadság kiterjesztése mind a megelőzést segítheti.