Kerüljük már el a pavlovi éhség kialakulását, mert az senkinek sem jó! Hogyan lehetséges a nassolás úgy, hogy az élvezet is megmaradjon, de ne tévedjünk el a „bűn útján”? Szakértőnk kiváló tanácsokat ad nektek, tehát katt’ és minden jó lesz, ígérjük. Nassol-ok-osan

Valljuk be nyugodtan, szoktunk nassolni, bár jómagam (a szerző) nem szeretem ezt a kifejezést, mert ez a cselekedet némileg helytelenül már-már összefonódott a „bűnös élvezettel”, valami olyasmivel, ami „rossz és üldözendő”. Ráadásul nem is lenne ezekkel az apró, kis falatkák elfogyasztásával semmi baj, ha azok valóban apró kis falatkák lennének, mértékkel fogyasztanánk, esetleg tízórai vagy uzsonna időszakára időzítenénk az evését, és egészséges, energiában, sóban, cukorban és zsírban szegények, szegényebbek lennének. Sajna ez nincs mindig így. A nasi (még becézzük is), legtöbbször rengeteg plusz kalóriát jelent, amely hamar zsírpárnákká alakul, ha nem vigyázunk. A mértékletes mennyiség is relatív, az időszakosságról nem is beszélve. Magyarán, ha nassolunk – szerencsére azért nem mindig van így –, sokat, energiadúsat eszünk, és nem tudjuk abbahagyni a rágcsálást. Kinek van ilyen tapasztalata?

Jó lenne, igaz?

Egymillió dolláros kérdés: Mi visz minket kísértésbe, mi lehet az oka, hogy el-elcsábulunk?

• Az evés örömforrás, ami javítja a hangulatot. Eszünk örömünkben, eszünk bánatunkban, sokan a mindennapi stresszoldás egyik formájaként csipegetnek ezt-azt.
  
  
• Sokszor az ételekkel fejezzük ki szeretetünket is. Nagymamánk biztosan, kedvenc – nassolásra csábító – süteményünket süti mikor meglátogatjuk, de kedvesünket is desszerttel „kényeztetjük”.
  
  
• A nassolás utáni vágyat a tévénézés is felkelti. Ez az egyik legjellemzőbb nass-vonzó tevékenység. A csatornák többsége ráadásul tele van „rágcsálnivaló” reklámokkal, előbb-utóbb megjön az étvágy, és a következő reklámszünetben már derékig vagyunk a hűtőbe vagy a konyhaszekrényben, kamrák mélyén egy-egy falatért. A baj, hogy általában nem érjük be néhány falattal, és csüccsenünk vissza a fotelba, hanem visszük az egész zacskót.
  
  
• Egy film vagy a kedvenc sorozat annyira kiütheti az evéskontrollt, hogy fel sem tűnik a sok falat. Ez pedig hosszútávon akár pavlovi éhség kialakulásához is vezethet, ami azt jelenti, hogy készülék bekapcsolásával rögtön „megjön” nemcsak a műsor, de az éhesség érzet is.
  
  
• Bekanyarodtunk már pékségbe, cukrászdába annak csábító, ínycsiklandozó kirakatának látványa, illetve a frissen sült (pék)sütemény illata miatt? Kész veszélyzóna, hiszen a szemünkkel, és az orrunkkal is eszünk! A budapestieknek külön nehezített terepük van, és ez a metróaluljáró. Ott egymást érik a finomságot áruló kereskedelmi létesítmények. A nagyvárad téri metróaluljáróban például 7 darab csábító üzlet van a kürtőskalácsostól, a gyroszosig.
  
  
• A hosszú, téli, hideg, sötét esték is gyorsabban telnek némi rágcsálnivalóval.
  
  
• Ha vendégségben, buliban, nyaraláson vagy éppen egy-egy munkahelyi fogadáson, munkavacsorán svédasztalos formában kínálják az ételeket, na az is képes kiütni KO-val az evéskontrollt. Eszünk ezt, meg eszünk azt, még megkóstoljuk amazt, mert jól néz ki, emezt mert különlegesség, csak egy falatot, mert dicsérték a szomszéd asztalnál…stb., és sitty-sutty lecsusszant több száz, esetleg többször több száz kalória.
  
  
• A munkahelyen mi magunk csalfa csábítók, és egyben el-elcsábuló „áldozatok” is vagyunk. Egy-egy ünnep után mindnyájan visszük be a sütemény remekeket munkatársainknak, és körbekínáljuk azt. Észrevettük már? A sütni nem tudó férfi kollégákkal előbb-utóbb a nejük küldet be valami finomságot, míg az egyedül élő és sütni nem tudó munkatársaink előbb-utóbb csokoládéval, bon-bonnal állítanak be az irodába.

Újabb kérdés egymillió dollárért: Mi a megoldás? Mit tegyünk, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Hogy a „nassolás” ne okozzon lelkiismeret furdalást? Hogyan lehet(ne) része a napi étrendnek az a pár falat?

• Érdemes egészségesebb ételeket csipegetni. A chips, csoki helyére kerüljenek szeletelt zöldségfélék, káposztatorzsa, sárgarépa- vagy karalábérudacska, kígyóuborka-, zöldpaprika- és retekcsíkok, paradicsomcikkek, zellerszár. Ezekhez érdemes zsírszegény tejtermékekből, zöld fűszerekkel hideg mártásokat készíteni.
  
  
• Az édes gyümölcsökből készült saláta vagy turmix tökéletes kiváltása a cukros nassoknak, amelyek mellé ropogtathatunk kevés – 2-3 csapott pár kanál, vagy 1-2 db - natúr gabonapelyhet, puffasztott gabonaszeletet, korpás kekszet.
  
  
• Fontos, hogy a nassolás közben arra figyeljünk, amit csinálunk, azaz az evésre. Ne tévézzünk, ne olvassunk közben. Élvezzük annak a néhány falatnak az ízét, zamatát, a fűszerek, zöldségek, gyümölcsök illatát.
• A falatkák mellé mindig igyunk elég, lehetőleg energiamentes folyadékot, ezzel is növelve, hamarabb elérve a teltségérzetet.
  
  
• Tudjunk NEM-et mondani. Van némi igazság benne, ha nem fogadjuk el a felkínált édességet, az nem növeli a zsírpárnánkat, de a NEM-et mondást is gyakorolni kell, és vannak olyan helyzetek, mikor ezzel a módszerrel nem élhetünk.
  
  
• Beszéljük meg a kollégákkal, ki melyik ünnepre hoz be egy kevés – maximum 1 db/munkatárs – süteményt. Így elkerülhető, hogy egyszerre cukrászbolttá alakuljon az irodánk.
  
  
• Kalóriában, sóban, cukorban és zsírban szegény édességeket készítsünk, és ezen édességek receptjeit osszuk meg a többiekkel. Lehet, megtetszik a finomság másoknak is, és „rákapnak” az ízére.
  
  
• Nyaralásnál, sokszor svédasztalon szervírozzák a reggelit, az ebédet vagy éppen a vacsorát. Ha jól megfigyeljük, rájövünk, általában 2-3 naponta egyes fogások ismétlődnek, vagyis nem kell első nap mindent megkóstolni.
  
  
• Válasszunk kisebb tányért. A szemünkkel is eszünk, azt hiszem, ezt már írtam. Ha egy nagy tányérra normál adagot teszünk, de sok „fehér” foltot látunk a porcelánon, úgy érezzük hű, de keveset vettünk, még ehetünk, pedig nem! A mértékletesség megtartásában segíthet, ha kisebb tányért vadászunk, mondjuk egy desszertest, mert arra, tutira kevesebb ételt pakolunk.
  
  
• Buliban, házigazdaként, ha tudjuk, hogy több ismerősünk is figyel az energia bevitelre, írjuk ki (amennyiben van róla információnk) egy-egy darabra/adagra vonatkoztatva minek mennyi az energiatartalma. Persze ezt kedvesen jelezzük, és csak ha olyan a csapat, amelyik ezen nem sértődik meg. Na jó, elismerem ez lehet kissé perverz gondolat, és csak egy dietetikus agyából pattanhat ki, de azt hiszem, igen tanúságos lenne. Van egy olyan érzésem, több répa fogyna túrós mártogatóssal, mint cukros édesség.