A stressz az élet természetes velejárója, hatása annak mértéke és tartóssága függvényében érvényesül. A tartós negatív stressz egészségromláshoz vezethet. Röviden bemutatjuk a munkahelyi stressz legfőbb jellemzőit, illetve az ártalomcsökkentés lehetséges módozatait.

A stresszel kapcsolatosan a legtöbben általában egy olyan jelenséget azonosítanak, amely eleve determinált, az egyén védtelen vele szemben, s amely csak és kizárólag káros hatással bír az emberre. Érdemes tudatosítani: a stressz nem ellenség, hanem a szervezet reakciója a bekövetkező változásokra, ami az ember alkalmazkodását segíti a folyamatosan változó körülményekhez. Tény, hogy a tartós káros stressz (distressz) negatív hatású, számos fizikai, lelki és mentális probléma forrása lehet. A pozitív stressz (eustressz) esetében káros hatás nem áll fenn, ellenben segítheti a személyes fejlődést, aktivitásra serkenthet. A leggyakrabban használt meghatározás szerint „a stressz az, amikor egy személy a környezetből érkező megterhelést, kényszert vagy lehetőséget úgy ítéli meg, mint olyat, ami meghaladja erőforrásait”. A stressz – hangozzék ez bármennyire fenyegetően is –, el- és kikerülhetetlen. Az egyén életében minden olyan helyzet stresszforrásként jelenhet meg, amit fenyegetőnek, unalmasnak érez.  A frusztráció, illetve a tehetetlenség érzése is e körbe tartozik.

Stressz: ezt nem akarhatod!

A tartós, negatív stressz által előidézett kihívások okán csökkennek a megküzdéshez szükséges erőforrások. A kimerültségnek számos fizikai-, lelki-, illetve viselkedésbéli tünetei vannak. A fejfájás, az alvászavar, a kimerültség, a vérnyomás növekedése, az immunitás csökkenése, vagy éppen a pszichoszomatikus megbetegedések fontos jelzések. A lelki tünetek szintén jelentősek: megjelenhet a félelemérzet, az idegesség, vagy éppen a bizonytalanságérzet is. Az izgatottság mellett felléphet még az alacsony önértékelés, az apátia, illetve a depresszió is. Az egyén viselkedésbéli következményeként a csökkent teljesítőképesség, étvágytalanság, a szociális kapcsolatokban megjelenő zavarok, illetve a szerhasználat figyelhető meg. A stresszel összefüggésbe hozható betegségek közül érdemes megemlíteni a szív- és érrendszer, a központi idegrendszer, vagy az immunrendszer megbetegedéseit. Jól látszik: a stresszhelyzethez való alkalmazkodás létfontosságú.

Mint már jeleztük, a stressz az élet bármelyik területén megjelenhet. Az alábbiakban röviden a munkahelyi stressz kérdését foglaljuk össze. Mivel az ember élete jelentős részét a munkahelyén tölti, lényeges kérdés, hogy ott milyen stresszhatások érik, azokat hogyan tudja feldolgozni, illetve kezelni. Noha a munkahelyi stressz a személyiségtől, illetve motivációtól függően eltérő formában jelenhet meg, mégis vannak általánosnak nevezhető, jelzésértékű reakciók a munkavállaló részéről.

Eszerint:

• a legkisebb kudarcra is idegesen reagál
• nem tud együtt dolgozni a többiekkel
• nem tudja meghatározni a prioritásokat
• állandóan elfoglalt, de a feladataira nem tud jól felkészülni
• gyakran összeütközik feletteseivel, beosztottjaival
• túlságosan elfoglalt, nem megy szabadságra
• hazaviszi a munkát, éjjel és hétvégéken is dolgozik
• elzárkózik a problémák és kilátások megvitatásától
• nem tud koncentrálni, rossz a memóriája

A munkahelyi stressz forrása legtöbbször maga a munka. A nem megfelelő fizikai körülmények, a túl kevés vagy túl sok munka, vagy a sürgető határidők stresszreakciót válthatnak ki. A felelősségi körök tisztázatlansága, hatáskörön kívüli feladatok elvégzése, vagy éppen a karrierút nem az egyén által elvárt módon történő alakulása is kockázatot jelenthetnek. A szervezeti kultúra – amennyiben például rideg, konfliktusos légkörről van szó – szintén munkahelyi stressz forrása lehet.

Főnök vs. melós? Nem egészen!

Az ártalomcsökkentés nem lehetetlen, e folyamatban mindkét szereplőnek feladata van. A munkavállaló esetében a magas önismereti szint, a célok pontos kijelölése, a társasa támogatás, az önfejlesztés kiemelt szerepben van. Döntő jelentőségű a munka világa és a privát élet egymáshoz való viszonya is.

Ugyanakkor a munkakörök, szerephatárok, a felelősségi szintek pontos meghatározása a munkaadó feladata. A kihívást jelentő, de nem teljesíthetetlen célok meghatározása, az adott feladatra a megfelelő munkavállaló kiválasztása szintén a cégmenedzsment dolga. Szintén munkaadói felelősség a realitásokkal lépést tartó karriertervezés. A teljesítménymenedzsment a dolgozók problémáit, ambíciót tartja szem előtt, a tanácsadás pedig a dolgozók lelki problémáira keresi a megoldásokat. A vezetők részére fenntartott képzések pedig a vezető, illetve a többi munkavállaló stressz-szintjének csökkentését célozza meg.

Mivel a tartós és magas szintű munkahelyi stressz az egyén, illetve a cég/vállalat szempontjából is káros, közös érdek annak csökkentése, megelőzése.